Márciusban levelet hozott a postás. Meghívó április 6-ára a Mustármagba.
Tizenkilenc éve vártam erre, vagy egy telefonhívásra. Tanév kezdésekor, zárásakor.
- Vajon miért nem hívnak? - kérdeztem minden évben kétszer magamtól. Hányszor is? Egy híján huszonegy, megszorozva kettővel.
És íme. Bekövetkezett.
1989. tavasza
Lakner Zoltán tanár, a Bp. III. kerület MDF szervezetének kiváló alakítója, az egyik Fórumos összejövetelen beszámolt egy pécsi kezdeményezésről. Elmondása szerint az ottani polgári csoportosulás keresztény iskolát szeretne létrehozni. Mivel az alakuló demokratikus pedagógus szakszervezetből ismertem Zolit, MDF-esként azonnal segítettem egy hasonló elv alapján létrejövő csoportosulás összehozásában. Az óbudai Selyemfonó épületében néhányan összedugtuk a fejünket. Lelkész, pszichológus, egyetemi és általános iskolai tanár, egyetemista. Később jogásszal, óvónővel és nyelvész-matematikussal is bővült körünk. Párthovatartozásunk a liberálistól (Fidesz) egészen a keresztény demokratákig terjedt. Legaktívabbnak az MDF-esek számítottak.
Az aktivistákból létrejött Iskolabizottságban azután hetenként volt megbeszélés.
A társaság egyik része inkább a gyakorlati megvalósulást intézte. A bizottság másik fele az elvi alapokat rakta le. A kör bármely tagja beleszólhatott mindenbe, ahogyan az azokban az években, rendszerváltáskor, igen példamutatóan demokratikus módszerek alapján működött máshol, más új polgári kezdeményezések esetén is.
A templomi megbeszéléseket, összejöveteleket, aláírásgyűjtéseket elindítottuk. Meggyőztük a kerületi egyházi vezetőket is. Számomra viszonylag egyszerű volt papokkal és lelkészekkel szót értenem, hiszen aktív katolikusként majdnem mindegyik kerületi papot ismertem. Ha ismeretlenhez kellett kopogtatnom, Neszmélyi József atya megelőző útravalója és ajánlása biztosan megnyitotta a plébániák ajtaját. Természetesen, nem minden atyafi tárta ki teljesen a kaput.
A reformátusokhoz jó ajánlólevélnek bizonyult, hogy osztályfőnöke voltam a legrégebben helyén levő csillaghegyi lelkész (Deák Zoltán tiszteletes úr) legkisebb gyermekének. Az evangélikusok is segítőkésznek bizonyultak.
Gyűltek az aláírások Az ívek fejléce, aláírói számára, azt az óhajt fejezte ki, miszerint szeretnék gyermeküket keresztény óvodába, iskolába járatni. És ezt, mivel ők állampolgárok és adófizetők, elképzelésüket önkormányzati (tanácsi) támogatással kívánják megvalósíttatni.
Az elvi alapozás szintén szépen haladt.
Három fő kérdésben egyeztünk meg.
Az óvoda és iskola összetételében és szellemében egyaránt ökumenikus lesz. Vonatkozik ez a hittanoktatásra is.
Nevelési elvünk a személyközpontú megközelítést tartja követendőnek.
Végül szerkezetében a nevelési és oktatási intézmény óvodától az érettségiig kívánja végigkalauzolni diákjait (dr. Kotschy Bea).
Ahogyan az lenni szokott, néhány hét is elég volt bizonyos eltorzított nézetek szárba szökkenéséhez. Különösen a helyi potentátok, az iskolák vezetői érezték széküket inogni. Ami már amúgy is kibillent helyéről, hiszen a kommunista párt egyre inkább vissza-visszaszorult politikailag, ők pedig az ideológia vezéregyéniségeinek számítottak. Elkezdődött a hangulatkeltés. Ellen szülői értekezletek és népszabadságos, esti hírlapos újságcikkek borzolták a kedélyeket. Bizony, nem egyszer izzadtunk a pulpituson állva, ahol védeni kellett igazunkat, meg kellett győzni a félrevezetett szülőket. A legfőbb érv az volt ellenünk, hogy vizsgáljuk a családok és tanárok vallási életét, s aki nem megfelelő kirúgjuk a mostani iskolából, ugyanis mi oda akarunk menni Iskolabizottságunkkal, és el akarjuk foglalni az épületet.
Szerencsére nemcsak magunkra támaszkodtunk. Pszichológus barátunk, dr. Török Iván vezetésével létrehoztuk a Cella Trichora Egyesületet. A demokratikus és nemzetileg elkötelezett politikai pártok mellett így civil szerveződést is tudhattunk a hátunk mögött.
1990 tavaszán felemelő érzés volt látni az országgyűlésben több protestáns lelkészt és elkötelezett gyakorló katolikust. Helyi parlamenti képviselőink mellett óriási segítséget nyújtott dr. Salamon László (MDF), országgyűlési alelnök, aki a későbbiekben minden tanév elején rázta meg a csengőt az évnyitó rendezvény, záró és igen kedves akkordjaként.
1990. őszén
Még az első szabad önkormányzati választásokat megelőzően, Mayer Tiborné vezetésével szeptember elsején megkezdhette működését Óvodánk. Épületként egy kihaló ovi felében, periférikus helyen lévő épületrészt kaptunk. Sikeresen megoldottuk a beiratkozást. Az Iskolabizottság számos tagja nap mint nap loholt, beszerzett, szervezett, megszerzett, stb. mindenért, mindenhol mindent. A csapat lelkes tagjai ezután az óvoda Ezüsthegy utcai épületében jöttek össze hétről-hétre. Gőzerővel folyt tovább az iskola szervezése, és példamutatóan kezdett működni hazánk egyik első ökumenikus óvodája. Az óvoda és majdan az iskola Iskolaszéke is elkezdte működését. Betartva az ökumenikus alapelvet, egyharmad-egyharmad arányban katolikus, református és evangélikus delegáció mellett. Iskolaszékünket egy matematikus szülő, Mayer Gyula vezette. Az iskolaszékben helyet foglalt az akkor már önkormányzati képviselővé választott szülő is (Szénási János-MDF)
A helyi képviselőtestületben több iskolabizottsági tagunk szerzett helyet. Lakner Zoltán, örökös tiszteletbeli iskolaszéki elnök, immár a Kormány menekültügyi biztosaként és helyettes államtitkárként igyekezett kezdeményezésünkhöz támogatást nyújtani.
"Mindezek ellenére az iskolai osztályok beindítása akadozott. Tarlós István polgármester mellénk állt, de frakciója, az SZDSZ, s a liberális önkormányzati képviselők jó része elutasítóan lépett fel. Az MSZP-ről már nem is beszélve. Az országos politikában dúlt a törzsi háború. Kormányzati MDF-es támogatottságunk - nem egyszer - akadályozó tényezővé vált.
A polgármesteri hivatal dolgozói között azonban kiváló tanügy igazgatási szakemberre leltünk."* Boros Ferencné nemcsak a tanügyi normatívák kiszámításának eljárásait, hanem a célunk eléréséhez szükséges taktikus kultúrpolitikai lépéseket is felvázolta. Remek ötleteit és tanácsait figyelembe véve kivédtük a testület liberális oldali támadásait, felkészültünk a körmönfont anyagi és szervezési kérdések mögé bújtatott képviselői kérdésekre.
1991. tavaszán
"Húsz esztendeje, március 14-e késő estéjén bekövetkezett a várva várt esemény. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat többsége jóváhagyta a Mustármag Ökumenikus Keresztény Iskola első négy évfolyamának szeptemberi évkezdését."*
Azon az őszön szerény költségvetési, személyi és tárgyi lehetőségek mellett, párhuzamosan egy-egy osztállyal megkezdődhetett – az ott addig minden példa nélküli - keresztény és ökumenikus tanítás és nevelés.
És ma?
Az óvodát és iskolát megálmodó bizottság munkájáról leszögezhetjük.
Kezdeményezésük kizárólag polgári volt.
Hivatalos egyházi támogatást csak elvileg kaptak a szervezők.
Harcukat a hatályos jogszabályok mellett vívták meg.
Országos és önkormányzati szinten a demokratikus pártok közül a liberálisok nem támogatták a keresztény-keresztyén nevelés megkezdését.
A régi rendszer tanácsi dolgozói közül néhányan támogatták a csoportot.
A szülők, nevelők és lelkészek jelentős része félt fellépni a vallásos nevelés érdekében. Sok volt a megfélemlített.
Számos pedagógus kivárt. Nem segített. Majd amikor észlelhető volt az óvoda és iskola gyökeresedése, kezdték pöffeszkedve felhozni múltjukat, ellenálló magatartásukat a régi rendszerben, származásukat, egyházi neveltetésüket és kapcsolati tőkéjüket a fennálló kormányzattal. E ma is nagyhangú, azóta tanügy igazgatási vagy más szervezeti állásokat betöltő illetőknek hírét sem hallotta a szervező bizottság 1989-90-ben.
Miután a többségében ökumenikus óvodák és iskolák megerősödtek, elindult a „rendszerváltó” hangulat. Gúnyosan mondom, mert az új rendszerváltók az előbb minősített csoportból jöttek. Hangoztatták, ezeket éppen nem Békásmegyeren, hogy kommunista a keresztény iskola vezetője, a tanár, az óvónő, úttörővezető volt az igazgató helyettese, és így tovább. A vádak természetesen hamisak voltak.
Valószínűleg a még működő Szolgálat is szerepet kaphatott az ellentétek szításában.
Szerencsémre 1995-től részt vehettem országosan, óvodákat, iskolákat és középiskolákat felügyelő főelőadói köri tevékenységben. Számos településen vizsgálódhattam, ismerkedhettem az akkor már szűrt szellemiségű nevelési intézmények körülményeiről. A tapasztaltak mindinkább megerősítették bennem meggyőződésemet. Az 1989-90-es lelkes kezdeményezőket túlnyomórészt félreállították, vagy ők maguktól leléptek a színről. Több esetben ez igen méltatlan körülmény között zajlott.
Írásommal remélem sikerül ráirányítanom az érdeklődést a kis békásmegyeri Mustármag történetéhez hasonló esetekre is. A szervezés, indulás és utóélet eseményeinek felvillantása nem volt öncélú. Hangsúlyoznám a húsz évvel ezelőttiek ökumenizmusát, demokratikus szemléletét és kifejezetten szakmai alapokon nyugvó önmeghatározásukat. Nevüket nemcsak a lassan húsz éve működő egységek honlapjain, hanem az iskolák auláinak falán is, de legfőképpen felcseperedő mustármagocskáink szívébe el kellene helyezni!
A keresztény iskola tantestüle (1991):
"Botár Elek, Cserekleyné Szente Ildikó, Hansági Istvánné, Jelinek József, Kerekes Istvánné, Keresztessy Judit, Kovács Viola, Krulikné Piszman Ditta, Misz Erzsébet, Szabó Réka, Buza Tünde, Tarjányi Mária, Tóth Lászlóné (igh.), Újfalussy Miklósné, Vitéz Gyula (ig.), Zászlós Attiláné"*
Budapest, 2011. február 22.
Vitéz Gyula
*Az írás alapján jelent meg A mindennapi.hu felületén 2011. áprilisában V.A. jelzéssel egy újságcikk. Csillagozott és idézett bekezdéseinket ott is megtalálhatják. Így szerzője V.A.
http://mindennapi.hu/cikk/tarsadalom/a-rendszervaltas-hosei-egyhazi-iskola-egyhaz-nelkul/2011-04-30/2929
Mustármag, húsz éve
Ha ma elsétálunk a békásmegyeri Mustármag Iskola előtt, bizony nem találunk, még egy piciny táblát sem, amely arról tájékoztatna, hogy ez a magocska húsz éve került termékeny talajba.
Pedig nem mindennapi erőfeszítésbe telt, mire hat év elteltével, 1997 őszén egyházi fenntartásba került az egyesített intézmény. Idén márciusban lesz (volt) húsz éve, hogy Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata döntött, s engedélyezi a négy alsó tagozatos évfolyam indítását. Az országban az egyik első keresztény/keresztyén, azaz nem szocialista ideológiájú általános iskolát.
Évek óta próbálom összefoglalni a húsz esztendővel ezelőtt indított, és a későbbiekben igen ígéretesen bővülő kezdeményezés forgatókönyvét. Nehezen jönnek tollam hegyére a mondatok.
A mai, majdnem azonos nevű - egyházi kezelésű - iskola és óvoda teljesen eltér a kezdeményezők pedagógia irányától, és az akkori vezetési struktúrától. A személyi állomány is átalakult. A tantestület lecserélődött. Az iskola honlapja néhány mondatban azért utal az elődökre.
„A Mustármag Ökumenikus Keresztény Iskolát és Óvodát az 1989 tavaszán alakult Keresztény Iskolabizottság hozta létre. Az iskolabizottság tagjai vállalták, hogy világnézetileg elkötelezett oktatási-nevelési intézményt hoznak létre a III. kerületben. 1990 őszén működni kezdett az Ezüsthegy úton a Mustármag Óvoda; 1991 szeptemberében négy évfolyamon 8 osztállyal elindult az iskola alsó tagozata a Víziorgona u. 1. sz. épületben; 1992 szeptemberében elindult a felső tagozat a Templom u. 5. sz. épületben. 1994-ben kezdődött a gimnáziumi képzés.”
Mivel történetünk adalék az 1989/90-es rendszerváltás áttekintéséhez is, nézzük azért ezt részletesebben!
Az akkori társadalmi vitát, az aláírásgyűjtéssel járó fárasztó munkát és mindennemű szervezési feladatot óbudai keresztény/keresztyén polgárok vitték végig, még az elvtársi rendszerben. Ezzel, abban a forrongó időben, magukra véve annak terhét, hogy egy esetleges visszarendeződés esetén talaj nélküli tanárokká, értelmiségiekké válhatnak.
A polgári iskolai kezdeményezések beindulása, elfogadása és kiteljesedése után a szocializmus évei alatt megfélemlített és sarokba szorított egyházak jószerivel csak a 90-es évek első harmadának végén léphettek fel egy erőteljesebb iskolaalapítási szándékkal. Akkora már „tiszta volt a terep”. A profán, első fecskék pedig, akik a rendszerváltás hajnalától küzdöttek a vallás- és szólásszabadság eszméiért, azok tettei lassan feledésbe merülnek.
Földrajzilag, a teljesség igénye nélkül, Budapesten és környékén létrejövő kezdeményezések 1989-ben a következők:
Ökumenikus Iskola, Pesthidegkút, Békásmegyer, Fót, Monor, Pestszentlőrinc. Később, már kifejezetten egyházi indíttatású Rákoskeresztúr, Angyalföld, Albertfalva, I. kerület.
A hidegkúti, fóti, békásmegyeri, pestszentlőrinci és keresztúri, valóban kifejezetten polgári kezdeményezés volt, annak hosszadalmas kerületi Tanács VB-s, majd az önkormányzati választások után, Polgármesteri Hivatali vitatásával és egyeztetéseivel, zajos és túlfűtött szülői értekezleteivel.
1991-ben összejöttünk igazgatók a Pesthidegkúti iskola igazgatónőjének lakásán, s megegyeztünk néhány közösen megvalósítandó teendőben. Hangsúlyoznám, teljesen függetlenül a hivatalos egyházi irányítástól.
Közös ökumenikus rendezvények, tanári továbbképzések és diák tanulmányi versenyek szervezése indult el ezután. Nagy mennyiségű fénykép készült a remek összejövetelekről. Érdemes lenne valahol ezeket publikálni.
Személyes emlékem, hogy különös figyelmet fordítottak az igazgatók arra, nehogy valamelyik iskola kimaradjon a körforgásból. És arra is, hogy mindenütt minden iskola képviselje magát. Szívet-lelket melengető délelőttökön, s délutánokon találkozott ott tanár, diák és szülő. Örömmel idézem fel a hidegkúti ökumenikus találkozót, ahol protestánsok elmélkedtek, a pestszentlőrinci matematika, a békásmegyeri rajz versenyeket, a fóti szavaló versenyeket, s a többi fent említett iskolákban zajlódó teljesen a tanári kar és a szülői közösség általi szervezéseket. Ez volt a magyar vallásos oktatás polgári forradalma.
Az iskolák különböző adottságokkal rendelkeztek. Fenntartói szempontból például megjelent nemcsak az alapítványi, egyesületi, hanem az önkormányzati irányítású iskolaformáció is. A kilencvenes évek derekára azonban szinte kivétel nélkül átkerültek egyházi irányítása alá. Ezt kötelezővé is tették az akkor megjelent törvényi szabályozások.
A teljes átalakulás igazából sajnálatos, mert az oktatás valóban sokszínű, szabad és a szülők által kellően felügyelhető volt. Az óvodák, mert azokról sem szabad megfeledkezni, és iskolák mellett iskolaszékek működtek. Valós tartalommal és formával.
A Mustármag Iskola 1996-ban töltötte be ötödik születésnapját. Számos rendezvénnyel ünnepeltük az évfordulót. A programok egy egész hetet töltöttek be. Rácz Gábor és Turcsán Miklós művészek, Hajnal László csillagász, Czakó Gábor író, Nagy Balázs távol-kelet kutató, Beregszászi Olga és a Csöpp Színház tagjai, színészek, Merkl Gábor geológus és dr. Makkay János régész vendégelőadásai növelék a színvonalat.
2011.04.30.:
http://mindennapi.hu/cikk/tarsadalom/a-rendszervaltas-hosei-egyhazi-iskola-egyhaz-nelkul/2011-04-30/2929
